Rolanddal a La Bourse épülete előtt találkoztunk. Egy gyors ismerkedés után megbeszéltük az útvonalat és el is indultunk.

Belgium egy viszonylag fiatal ország, hiszen 1830-ban nyerte el a függetlenségét. Miközben Európa más országaiban a forradalmi hangulat még csak fel-fellángolt az itt kitört sikerrel járt és a(z éppen uralmon lévő) holland fennhatóságot sikeresen lerázta. Az új uralkodó I. Lipót lett. 

Gazdag ország jutott neki. Ekkor Európa második leggazdagabb ipari országa volt a korábbi Németalföldi terület, immáron Belgium. A fővárosban, Brüsszelben, mindezt meg is szerették volna mutatni. A tervek szerint nagy sugárút rendszer hálózta volna be az egész várost. Az építkezés el is indult, de csak részben valósult meg.  Ennek az építkezési hullámnak köszönhető például a Boulevard Anspach is, amely a La Bourse épülete előtt húzódik és nyaranta nagy része sétáló utcává alakul (illetve bizonyos időtartamra az év más időszakaiban is). A La Bourse impozáns épülete 1873-ban került átadásra és a tőzsdének adott otthont, melyet még Napóleon vezette be az országba. Roland mesélte, hogy régen még sok-sok embert lehetett látni , ahogy sietősen mennek fel vagy éppen távoznak a széles lépcsősoron, kezükben rengeteg papírossal. Ez még a digitális korszak előtt volt, amikor az üzletkötések nem online történtek és a nagy paksaméták sikeres jövőt vagy bukást rejtettek. A lépcsősor két oldalán egy-egy oroszlán áll. Az egyik felfele a másik lefelé tekint, a felemelkedést és a bukást szimbolizálva. Napjainkban az Euronext a belga tőzsde tulajdonosa és a kereskedés már teljesen digitalizált. Az épület modern kiállításoknak, előadásoknak ad otthont. 

A La Bourse épülete 1920 táján.

 A Halle St.-Géry felé haladva a kis utcákon szépen díszített 19. századi épületek állnak, amely a gazdag korszakot idézi. Ez a rész a szigorúan vett Brüsszel területe, a történelmi mag, amely egy pentagonon belül terül el. Amikor ide költöztem nem értettem, hogy van ez a Brüsszel a Brüsszelben. Mi a különbség a Brüsszel fővárosi régió és Brüsszel között. Egyáltalán ez két külön dolog? Nem nagy város ez, akkor miért kell ez a flancolás? - gondoltam én. Pedig ez nem felesleges hivalkodás, hanem a történelmi alakulást  és a város összetettségét tükrözi.

Brüsszel történelmi központja egy ötszög (A Pentagon) alakban terül el, amelyet a középkorban városfal is övezett. Ez foglalja magában a legrégebbi részeket is, amelyről az első írott forrás 977-ből való. E szerint Károly, Alsó - Lorraine hercegéhez (aki IV. Lajos Nyugat -  Franciaország királyának a fiatalabbik fia volt) tartozik alsó-Lorraine, amely magába foglalta Szent Gorik szigetét is. Ez a sziget nem volt nagy és a Senne folyó két ága között terült el. Ide építette kápolnáját a fent említett Szent Gorik a 6. század végén. A folyó, amely közvetlen kapcsolatban állt a tengerrel, az élethez segítséget biztosított és védelmet is nyújtott, mivel ezen a szakaszán már nehezen volt hajózható és a környéket mocsarassá tette. A kápolnát a 16. században templommá bővítették, amely a 18.századik meg is maradt. Ekkor viszont új francia tulajdonosa elkezdte lebontani és a köveit eladogatta, majd a templom összeroskadt, összedőlt. Így ért véget a tulajdonképpeni brüsszeli történelmi bölcső első "templomos" története, hogy aztán a 19.században új életre keljen. A kihasználatlanul maradat kis szigeten egy kút létesült, amely fontos volt a vízvezeték nélküli egyre népesebb városban. Az 1860-as évek végén a városvezetése a Senne folyó lefedése mellett döntött a városfejlesztés érdekében és ekkor a sziget is szárazzá vált. Majd 1881-ben egy igen merész épületet emeltek a kút köré, a húspiac számára. 

A Pentagon egy 1837-es térképen. Piros színnel a St-Géry és mellette a sötét zölddel a La Bourse van jelölve.  

                                                                                        A kép forrása Wikipédia.

A Senne folyó által határolt sziget képe térképen.  

                            A Senne lefedése 1867-ben Bourse-nál. A város fejlesztése érdekében a folyót teljesen leszabályozták és lefedték. A Place St.-Géry 22-es számú házának az udvarán még látható egy kis szakasz, amelyet meghagytak.  Az ott látható szakasz sekélyebb mint az eredeti folyó volt, de a szélessége nagyjából megegyezik.

                                                                      A kép forrása Wikimédia Commons.

A Halle Saint-Géry.

A 19.század az ipari fellendülés korszaka volt Európában és ez különösen érintette ezt a régiót.  A fém használata egyre gyakoribb lett az épületeknél is, mely divat vitathatatlanul az Eiffel - torony megépítésénél csúcsosodott ki 1889-ben.

A Halle St.-Géry egy jóval kevésbé monumentális darabja ennek az építészeti korszaknak, de határozottan tükrözi a korszak stílusjegyeit. 1881-ben, amikor épült, nagyon modernnek számított, belső fém szerkezetével. A kortársakból pedig legalább ugyan annyi ellenérzést váltott ki, mint a francia "nagytestvére". Az épület alapzata vaskos tégla falak, a látogatható pince szintjén ez meg is tekinthető. Az utca szinttől a belső részen viszont már fémoszlopokon ívelnek a magasba az egykori húspiac oldalai.  A tető üvegből készült természetes fénnyel töltve meg a teret. A korábban a szigeten létesített kutat érintetlenül hagyták, jó hasznát vették a piacon is és mintegy körbenőtte a két szintes csarnok.

 Annak emlékét, hogy itt valaha egy a Senne folyó által határolt kis sziget volt, már csak az egyik innen nyíló utca neve őrzi, Rue de la Grande Ile avagy Groot Eiland.  Arra pedig, hogy itt volt Brüsszel történelmi bölcsője az itt elhelyezett 0 kilométerkő emlékeztet. Innen indult a város és innen indul napjainkban is.

 A sziget képe a kúttal. A háttérben a ma is látható Abbéság.

 A tér a kúttal az építéskor. A szög nagyjából megegyezik a két képnél.

 Végezetül pedig az elkészült csarnokban a kút.

 Az 1882-es megnyitása után hús piacként működött. Az épület a második világháborúban megsérült és 1977-ben véglegesen bezárták. Az 1980-as évek végén döntöttek felújításáról, nagyon vigyázva arra, hogy az eredeti kép ne változzon. Ami nagyrészt sikerült is, bár az akkor beszerelt szellőzőrendszer határozottan idegen az épülettől, sőt mi több, meglehetősen csúnya.

Az épület pincéjében várostörténeti kiállítás látható, illetve rendezvényekre ki is bérelhető a hangulatos boltíves tér.  Az első szinten oldalt turista információs iroda kapott helyett, illetve egy a renoválásokban és felújításokban segítséget nyújtó iroda. Középen bárok, kávézók asztalainál lehet megpihenni. Az első emelet modern és történeti kiállításoknak ad otthont. Minden hónap első vasárnapján vintage ruha vásárt tartanak az épületben, amely alkalmakkor egy kicsit megidéződik az épület múltja, ahogy kívül-belül benépesül a sok elárusító pulttal. 

Egy képeslap a régi időkből, amikor még forgalmas húspiac volt.

                                                                     A kép forrása: www.ecoles.cfwb.be

A séta folytatódik a következő részben.