2017 márciusában az 1848/1849-es magyar forradalom és szabadságharcra emlékezve szerveztem egy sétát Brüsszelben az itt élő magyar családoknak. Ennek kapcsán szeretném bemutatni röviden a külföldön (Brüsszelben) élő  magyar családok lehetőségeit a nemzeti ünnepek megtartására és a Határtalan történelem sétáját.

Az ünneplés lehetőségei Magyarországon

  Magyarországon számos lehetőség adott. Ha nagyon nem akar az ember vele külön foglalkozni "le lehet tudni" az iskolai kötelezővel. A tanintézményekben biztosan vannak megemlékezések, történelem órán fognak róla tanulni a gyerekek és egyes ünnepek irodalom órán is újra előkerülnek.

A nemzeti ünnepeken állami megemlékezések vannak országszerte.

Emellett számos rendezvény is szokott lenni gyerekeknek, családoknak, például a múzeumok szervezésében. Ezeken általában lehetőség van arra, hogy érdekes foglalkozásokon keresztül kerüljenek a gyerekek közelebbi kapcsolatba a múlt eseményeivel.

És persze nem lehet elfelejteni a családot, amelynek fontos szerepe van. Hogy a szülők mit mesélnek a gyerekeiknek az adott ünnepről. Mesélnek-e róla? Fontos-e ez számukra? Lényeges, mert bár ismeretet az iskola által enélkül is szereznek a fiatalok, de közelebbivé így válhat az ünnep.

Tehát, sok lehetőség adott, bár ennek ellenére az látható a Nemzeti Örökség Intézet 2014-es felmérése alapján (is), hogy vannak ezzel problémák Magyarországon. (Az alábbi linken elérhető a felmérés eredménye http://nori.gov.hu/content/media/www/mediastore/0/845/1270.pdf.) Igazán nehézséget ez mégis külföldön élve okoz.

Brüsszel

 Mert mi a helyzet a külföldön élő magyarokkal? Azokkal a gyerekekkel akik egy másik országban járnak tanintézményekben, amelyekben a magyarországi nemzeti ünnepek nem ismertek, nem ünnepeltek és nem is szabad napok. Azokkal a családokkal, akik számára fontos a magyarságtudat és ennek átadása gyermekeik számára, éljenek bárhol a világban. 

Mivel én Brüsszelben élek, az itteni helyzetet tudom csupán áttekinteni és bemutatni. (Bár gyanítom, hogy az alap problémák hasonlók lehetnek világszerte.) Bővebben mesélve a Határtalan történelem családos sétájáról és annak tapasztalatairól.

Külföldön a szülőknek és a családoknak van a legnagyobb szerepe a magyar identitás, hagyományok átadásában és a nemzeti ünnepek megtartásában. Az iskolára (vagy óvodára) kisebb mértékben számíthatnak vagy egyáltalán nem. 

 Itt Brüsszelben viszonylag szerencsés a helyzet, mert a szülők (legalábbis egy része )választhatnak, hogy  gyermeküket az Európai Iskolába íratják (amennyiben legalább az egyik szülő EU intézményben dolgozik), amelynek van magyar szekciója, vagy a belga rendszerben lévő iskolák valamelyikébe. Bár a kettőben közös, hogy egyikben sincs magyar történelem oktatás, amely a magyar szekció esetében inkább tekinthető komoly hiányosságnak, mint a belga iskolákban. 

Az Európai Iskola magyar szekciójában a fő tárgyakat magyarul oktatják. Magyarországon az itt szerzett érettségi nagyjából annyira elfogadott, mint a belga iskola által adott. Mint ahogy azt már korábban említettem külön magyar történelem óra nincs, közös történelem tankönyvből tanulnak a szekciók, amely a nemzeti ünnepekre nem koncentrál. Emellett minden szekciónak lehetősége van a saját nemzeti ünnepeit megünnepelni, vigyázva hogy senki nemzeti érzékenységét ne sértse az (jelentsen ez bármit). Az osztályfőnöki órákon lehet foglalkozni pluszban a nemzeti ünnepekkel, amit meg is szoktak tenni a tanárok. Idén például az alsósok dupla óra keretében tanultak március 15-ről.

A belga iskolákkal ebből a szempontból felesleges foglalkozni.

Magán tanárokon, szervezeteken keresztül is lehetőség van a plusz tanulásra, ilyen például az általam létrehozott Határtalan történelem is, amelynek a foglalkozásain előkerülnek a nemzeti ünnepek. 

A Brüsszelben lévő magyar intézmények tekintetében két lehetőség van.

Az egyik a Balassi Intézet - a Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálata - amely megemlékezéseket szokott szervezni vagy azoknak helyet ad. Ezek főként a felnőtt korosztálynak szólnak, bár nem kizárólagosan. Például 2016-ban az Európai Iskola magyar szekciós felsőseinek külön órát szerveztek az októberi forradalom kapcsán. Erre én is meghívást kaptam és egy itt élő '56-os forradalmár társaságában - Keszei Imrével - beszélgettünk a gyerekekkel a forradalom eseményeiről.

A Magyar Ház a másik intézmény, amely nagyon sokat tesz a magyar múlt és hagyományok ápolása terén. Minden évben szerveznek megemlékezést a nemzeti ünnepek kapcsán, családoknak is. Idén a március 15-i ünnepi sétánk végén, a Magyar Ház Könyvtára adott otthont a kis csapatnak. 

Tehát ezek a lehetőségek adottak jelenleg Brüsszelben, ha valaki szeretné megünnepeli valamely magyar nemzeti ünnepet. 

 A séta

   A séta szervezése kapcsán a legfontosabb szempontok a színvonalas és élménydús ismeretátadás volt. A közös megemlékezés. Egy olyan esemény szervezése, amely felkelti a gyerekek érdeklődését és nem egy anyu/apu által kiosztott kötelező pentencia lesz. 

A nem EU-s iskolába járó gyerekeknek idén a Magyar Ház által szervezett megemlékezésen túl (http://magyarhazbrusszel.blogspot.be/2017/03/meghivo-szeretettel-meghivjuk-ont.html), nem volt lehetősége a közös megemlékezésre. 

  A találkozási pont és a séta kiindulóhelye az a ház volt, ahol Kossuth  Lajos édesanyja a legtovább lakott Brüsszeli emigrációja során (aki egyébként itt is hunyt el, lásd korábbi bejegyzés a blogon: http://htori.blog.hu/2017/04/01/kossuth_laszlone ). Innen sétáltunk el a Magyar Házig, ahol egy közös tablót készítettünk a gyerekkel.  

A séta a március 15-t megelőző vasárnap volt és a tervezett egy órát jóval túllépte (ami nem mindenkinek volt szerencsés, ezt legközelebb jobban kell tervezni). A részvétel ingyenes volt. Mivel az elején egy kicsit bizonytalan voltam a megfelelő létszámot illetően, kevéssé volt meghirdetve. Végül 12 család vett rajta részt egy vagy több gyerekkel (az érdeklődés nagyobb számú volt). Sokkal nagyobb csoportot már nehéz lett volna foglalkoztatni és egyben tartani, így viszont még működött. A családok lelkesek és nyitottak voltak. A gyerekek, akik részt vettek mind a belga iskolai rendszerben tanulnak, de többségük a magyar nyelv és irodalmat és/vagy a történelmet valamilyen magán óra keretében emellett tanulja. A jelentkezők, de végül el nem jöttek között volt olyan, aki EU-s iskolába jár, de nem a magyar szekcióba.

Útközben több megálló is volt, amelyek a forradalom állomásait és az események menetét  jelképezték. Az első egy kávézó teraszán volt, amely a Pilvax kávéházat hivatott megszemélyesíteni. Itt, az éppen csak ébredező gyér belga közönségnek a szülőkkel együtt elszavaltuk a Nemzeti dal egy részét. (Ez egyébként nem volt tervezett, spontán ötlete volt az egyik anyukának és a gyerekek nagyon élvezték) Majd ahogy haladtunk tovább, a gyerekek megismerkedtek a márciusi ifjakkal, a 12 ponttal, a magyar kormány tagjaival. Közben szaladgálhattak, kérdezhettek, a hangulat fesztelen volt. Minden játékban benne voltak. Végül a Magyar Ház Könyvtárában összefoglaltuk az eseményeket és azokat a képeket felragasztottuk egy tablóra, amelyeket ők fontosnak éreztek a forradalommal kapcsolatban. 

A résztvevő gyerekek korosztálya nagyon vegyes volt 4-től 12 évesig. Ez az elején egy kis fejtörést is okozott, hogy hogyan is lehet ennyire eltérő korosztályú gyerekeket majd lekötni. A különféle tudásszintekről már nem is beszélve. Végül ez úgy alakult, hogy a kisebbek ezt egyfajta kalandnak tekintették inkább és játszottak a nagyobbak pedig inkább kérdeztek. Vittem színezőt is és szöveges feladvány is volt. A visszajelzések alapján jól érezték magukat és még a legkisebbekben is megmaradt egy-egy név és esemény. Ezek majd szépen a helyükre kerülnek később. Volt olyan 5 éves, aki lefekvés előtt a Nemzeti dalt-t kérte a mese helyett. Ami pedig külön nagy öröm volt számomra, hogy a szülők számára is informális volt és élményt nyújtott a program.

  A jelentkezők nagy száma és a résztvevők lelkesedése kapcsán azt tapasztaltam, hogy az ilyen programokra, az ünnepekhez köthetően nagy szükség van.  A séta sikere visszaigazolás volt számomra, hogy ilyenekre szükség van és így a jövőben is tervezem hasonló megemlékezések megszervezését.

Végezetül a közös tabló fotója, amit a gyerekek csináltak.

A 2016-ban szervezett március 15-i emlék sétánk kiindulópontja a Rue de Londres 7. volt Brüsszelben. Ezt a történetet is itt kezdem.

A ház ami napjainkban ez alatt a szám alatt található egy jellegtelen fehér épület. Az utca házaiból kevés ami a 19.századot idézi. Talán csak az út két szélén található macskaköves részek eredetiek. Ez utóbbi még az enyhe lejtését is őrzi, amely a még csatornázatlan városban igen praktikus volt  (bár határozottan gusztustalan és nem higiénikus). 

1851-ben , amely év számunkra most fontos lesz, egy régi bérház állt itt, amelybe a Brüsszelbe érkező Kossuth család 14 tagja költözött be. 

Özvegy Kossuth Lászlóné, három lányával, két vejével és azok gyermekeivel 1851 végén érkezett meg a Belga fővárosba.

Szeretve tisztelt fia, Lajos már korábban elhagyta az országot és az emigrációban igyekezett a magyar ügyet újraéleszteni, annak támogatókat találni. Családja viszont (és itt főként a nőkről beszélünk) még évekig Magyarországon maradt, a Haynaui önkény és megtorlások ellenére is. Nem volt nyugtuk, többjüket perbe fogták, és fogva tartották. Mindezek ellenére nem hagyták el az országot és töretlenül hittek Lajosban és eszméiben. Mígnem 1851-ben a Makk-féle összeesküvés bukása után, érintettségük miatt, az osztrák hatóságok kiutasították őket. A bécsi udvar egészen Amerikáig akarta "száműzni" a Kossuth asszonyokat családjukkal. 

Kossuth Lászlóné született Weber Karolina (egyes források szerint Sarolta, de mivel előbbinek volt gyakoribb az előfordulása ezt vettem át) ekkor már  80. évében volt és kora mellett az elmúlt évek megpróbáltatásai is rontották egészségét. Imádott fiát évek óta nem láthatta és halálig már erre nem is nyílt alkalma.  

Kevés forrás maradt fent életéről, 1770-ben született Liszkán. Édesapja kisbirtokos postamester volt. A kor szokásaihoz képest talán kicsit későn, 26 évesen ment férjhez az ügyvéd Kossuth Lászlóhoz, akivel nyolc gyermekük született. Ebből csupán öt élte meg a felnőtt kort és közülük Lajos volt az egyetlen fiú. Franciául írt levelei a a belga hatóságok számára, biztos és választékos nyelvismeretről tanúskodnak. Gyermekei nevelésére nagy gondot fordított, főként a család reménységére, az ifjú Lajoséra. Nem voltak vagyonosak és meglehetősen szerényen éltek. A családban négy lány várt kiházasításra akik mellé hozományt kellett adni. Ez nem volt kis teher. Az, hogy Lajos, az egyetlen fiú jól jövedelmező pályára kerüljön, létfontosságú volt. Emellett Karolina asszony a lányai                                               nevelését sem hanyagolta el. 

Pollák Zsigmond metszete. A kép forrása: Wikimedia.

Amikor a család először Brüsszelbe érkezett a Saint-Josse- Ten- Noode városrészben szállt meg. Ez egy olcsóbb és kisebb kerülete Brüsszelnek, amely közel van a központi részekhez. Több magyar emigráns is lakott itt. Többek között az ugyancsak a forradalom után ide érkező Jósika Miklós és felesége Podmaniczky Júlia is. Ide még egy cseléddel érkezett a család, akit viszont hamarosan a pénz szűke miatt, elbocsátani kényszerültek. Ezután költöztek át Ixellesbe, a már említett Rue de Londres 7. szám alá.

Nehéz volt az emigráns élet, főként egy ilyen neves család számára. Az osztrák hatóságok minél gyorsabban a kontinensen túl akarták tudni a forradalmár családját. A belga hatóságok ugyan beengedték, de folyamatosan ellenőrizték is őket. A fiatal ország vezetői pontosan értették, hogy milyen alárendeltségben élni, de mégis kellemetlen volt a jelenlétük. Kossuth Lajos nem hagyott fel eszméinek a véghezvitelével, fáradhatatlanul munkálkodott támogatók gyűjtésén, húgai és édesanyja pedig nem titkoltan egyetértettek vele. Belátható, hogy ez egyetlen monarchiában sem volt a legjobb ajánlólevél.

Pár hónap után Karolina vejei ,Zsulavszky és Ruttkay, elindultak Amerikába, de az  idős asszony egészségi állapota nem engedte meg az utazást. Kossuth Zsuzsanna kitanulta a csipkeverést és egy boltot nyitott Brüsszelben, ezzel próbálva meg bevételre szert tenni. 

1852 decemberében Karolina asszony egyre betegebb lett, miközben a család újra költözni kényszerült. Ekkortájt egyébként Kossuth Lajos a nem túl távoli Londonban volt és megpróbált beutazást kérni Belgiumba, de erre nem kapott engedélyt a hatóságoktól. Így már nem volt lehetősége találkozni az édesanyjával, aki 1852 december 28-án hunyt el, 82 éves korában.

A temetése körül volt egy kis kavarodás. Többen felháborodtak a csendes és az éj leple alatt , sebtében végrehajtott temetés hírére. A Habsburg udvar bosszúját sejtették mögötte. A valóság viszont az volt, hogy édesanyja halálhírére és a temetés napjára Kossuth Lajos egy kisebb tömeget csődített a ház elé. A temetési menet így nem tudott elindulni. A nővérek számára sem jött jól ez a fajta nyilvánosság, hiszen nagyban függtek a belga hatóságok jóindulatától, akik viszont a forradalmi jelszavakat skandáló tömegtől elképzelhető, hogy mennyire voltak lelkesek. Így csak miután az embereket feloszlatták, késő este indulhatott meg a gyászoló menet, gyertyák fénye mellett, és csupán néhány résztvevővel. A Chausse de Louvin 106-ból, az új lakhelyükről kísérték végső  útjára (legalábbis a tervek szerint végsőnek szánt) a városrész temetőjébe. Lányai még ott lévő unokái és a Jósika házaspár vettek részt a temetésen. Utóbbi egy levelében barátjának úgy számolt be az eseményről, hogy igazán szép ás meghitt temetés volt. 

A három Kossuth lány, Emília (Zsulavszkyné) , Lujza (Ruttkayné) és Zsuzsanna (Meszlényiné) ezután nemsokkal elhagyták Brüsszelt és New Yorkba mentek. 

A temetőt később, ahol Kossuth Lajos édesanyja nyugodott, felszámolták és a sírokat exhumálták, a maradványokat pedig az új temetőben egy tömegsírban helyezték el. Ez lett végül a végső nyugvóhelye Karolina asszonynak.

2015-ben ezen a helyen helyeztek el emléktáblát, amely őrzi emlékét ennek a sok viszontagságot megélt asszonynak, Kossuth Lászlóné született Weber Karolnának, Kossuth Lajos édesanyjának.

                                       Az emlékmű  temetőben. Kép forrása: http://www.nemzetipanteon.hu/

 Ha ma valaki a Rue de Londres-on végigsétál már kevéssé érezheti az akkori hangulatot, kevés olyan házat láthat, amelyet az egykoron itt élt magyar hölgyek. Sok a modern EU-s épület a környéken, de a kis mellék utcákba betérve még tetten érhető a régi hangulat. Érdemes elsétálni arra vagy akár a St. Josse-i temetőbe az emlékműhöz.

A Kossuth család:

Kossuth László: 1763 Turócz vármegye -1839 Dabas, ügyvéd. Felesége Weber Karolina 1796-tól. Gyermekei: Lajos, Károly, Antal, Karolina, Emília, Terézia, Lujza, Zsuzsanna.

Weber Karolina (Sarolta avagy Charlotte): 1770 Liszka- 1852 Brüsszel.

A felnőtt kort megélt gyerekek:

Kossuth Lajos:1802 Monok - 1894 Torino. A Batthyány-kormány pénzügyminisztere, Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke. Felesége: Meszlényi Terézia. Gyermekei: Ferenc, Vilma, Lajos-Tódor.

Kossuth Karolina: 1810-1848.

Kossuth Emília: 1812 Sátoraljaújhely -1860 New York. Zsulavszky Zsigmond felesége. Gyermekei: Kázmér, László, Emil, Zsigmond.

Kossuth Lujza: 1815 Sátoraljaújhely - 1902. Ruttkay József felesége. Gyermekei: Lajos, Béla, Gábor.

Kossuth Zsuzsanna: 1817 Sátoraljaújhely - 1854 New York. Magyarország első főápolónője. Meszlényi Rudolf felesége. Gyermekei: Gizella, Ilka, Rudolf.

Források: 

Kun Miklós: Kossuth édesanyja Brüsszelben. Magyar Ház kiadása, Brüsszel.

Ráday Mihály - Katona Tamás: Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei II. Corvina kiadó, Budapest, 2016.

http://www.dabas.info.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4334:kossuth-laszlone-eletutjanak-dabasi-vonatkozasai&catid=388:telepuelesi-ertektar-nyilvantartas&Itemid=349

http://www.dabas.info.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=432:kossuth-laszlo&catid=122:jeles-egyenek&Itemid=248

http://www.kossuthzs-szeged.sulinet.hu/bemutatkozunk/nevadonkrol

http://www.nemzetipanteon.hu/

Rolanddal a La Bourse épülete előtt találkoztunk. Egy gyors ismerkedés után megbeszéltük az útvonalat és el is indultunk.

Belgium egy viszonylag fiatal ország, hiszen 1830-ban nyerte el a függetlenségét. Miközben Európa más országaiban a forradalmi hangulat még csak fel-fellángolt az itt kitört sikerrel járt és a(z éppen uralmon lévő) holland fennhatóságot sikeresen lerázta. Az új uralkodó I. Lipót lett. 

Gazdag ország jutott neki. Ekkor Európa második leggazdagabb ipari országa volt a korábbi Németalföldi terület, immáron Belgium. A fővárosban, Brüsszelben, mindezt meg is szerették volna mutatni. A tervek szerint nagy sugárút rendszer hálózta volna be az egész várost. Az építkezés el is indult, de csak részben valósult meg.  Ennek az építkezési hullámnak köszönhető például a Boulevard Anspach is, amely a La Bourse épülete előtt húzódik és nyaranta nagy része sétáló utcává alakul (illetve bizonyos időtartamra az év más időszakaiban is). A La Bourse impozáns épülete 1873-ban került átadásra és a tőzsdének adott otthont, melyet még Napóleon vezette be az országba. Roland mesélte, hogy régen még sok-sok embert lehetett látni , ahogy sietősen mennek fel vagy éppen távoznak a széles lépcsősoron, kezükben rengeteg papírossal. Ez még a digitális korszak előtt volt, amikor az üzletkötések nem online történtek és a nagy paksaméták sikeres jövőt vagy bukást rejtettek. A lépcsősor két oldalán egy-egy oroszlán áll. Az egyik felfele a másik lefelé tekint, a felemelkedést és a bukást szimbolizálva. Napjainkban az Euronext a belga tőzsde tulajdonosa és a kereskedés már teljesen digitalizált. Az épület modern kiállításoknak, előadásoknak ad otthont. 

A La Bourse épülete 1920 táján.

 A Halle St.-Géry felé haladva a kis utcákon szépen díszített 19. századi épületek állnak, amely a gazdag korszakot idézi. Ez a rész a szigorúan vett Brüsszel területe, a történelmi mag, amely egy pentagonon belül terül el. Amikor ide költöztem nem értettem, hogy van ez a Brüsszel a Brüsszelben. Mi a különbség a Brüsszel fővárosi régió és Brüsszel között. Egyáltalán ez két külön dolog? Nem nagy város ez, akkor miért kell ez a flancolás? - gondoltam én. Pedig ez nem felesleges hivalkodás, hanem a történelmi alakulást  és a város összetettségét tükrözi.

Brüsszel történelmi központja egy ötszög (A Pentagon) alakban terül el, amelyet a középkorban városfal is övezett. Ez foglalja magában a legrégebbi részeket is, amelyről az első írott forrás 977-ből való. E szerint Károly, Alsó - Lorraine hercegéhez (aki IV. Lajos Nyugat -  Franciaország királyának a fiatalabbik fia volt) tartozik alsó-Lorraine, amely magába foglalta Szent Gorik szigetét is. Ez a sziget nem volt nagy és a Senne folyó két ága között terült el. Ide építette kápolnáját a fent említett Szent Gorik a 6. század végén. A folyó, amely közvetlen kapcsolatban állt a tengerrel, az élethez segítséget biztosított és védelmet is nyújtott, mivel ezen a szakaszán már nehezen volt hajózható és a környéket mocsarassá tette. A kápolnát a 16. században templommá bővítették, amely a 18.századik meg is maradt. Ekkor viszont új francia tulajdonosa elkezdte lebontani és a köveit eladogatta, majd a templom összeroskadt, összedőlt. Így ért véget a tulajdonképpeni brüsszeli történelmi bölcső első "templomos" története, hogy aztán a 19.században új életre keljen. A kihasználatlanul maradat kis szigeten egy kút létesült, amely fontos volt a vízvezeték nélküli egyre népesebb városban. Az 1860-as évek végén a városvezetése a Senne folyó lefedése mellett döntött a városfejlesztés érdekében és ekkor a sziget is szárazzá vált. Majd 1881-ben egy igen merész épületet emeltek a kút köré, a húspiac számára. 

A Pentagon egy 1837-es térképen. Piros színnel a St-Géry és mellette a sötét zölddel a La Bourse van jelölve.  

                                                                                        A kép forrása Wikipédia.

A Senne folyó által határolt sziget képe térképen.  

                            A Senne lefedése 1867-ben Bourse-nál. A város fejlesztése érdekében a folyót teljesen leszabályozták és lefedték. A Place St.-Géry 22-es számú házának az udvarán még látható egy kis szakasz, amelyet meghagytak.  Az ott látható szakasz sekélyebb mint az eredeti folyó volt, de a szélessége nagyjából megegyezik.

                                                                      A kép forrása Wikimédia Commons.

A Halle Saint-Géry.

A 19.század az ipari fellendülés korszaka volt Európában és ez különösen érintette ezt a régiót.  A fém használata egyre gyakoribb lett az épületeknél is, mely divat vitathatatlanul az Eiffel - torony megépítésénél csúcsosodott ki 1889-ben.

A Halle St.-Géry egy jóval kevésbé monumentális darabja ennek az építészeti korszaknak, de határozottan tükrözi a korszak stílusjegyeit. 1881-ben, amikor épült, nagyon modernnek számított, belső fém szerkezetével. A kortársakból pedig legalább ugyan annyi ellenérzést váltott ki, mint a francia "nagytestvére". Az épület alapzata vaskos tégla falak, a látogatható pince szintjén ez meg is tekinthető. Az utca szinttől a belső részen viszont már fémoszlopokon ívelnek a magasba az egykori húspiac oldalai.  A tető üvegből készült természetes fénnyel töltve meg a teret. A korábban a szigeten létesített kutat érintetlenül hagyták, jó hasznát vették a piacon is és mintegy körbenőtte a két szintes csarnok.

 Annak emlékét, hogy itt valaha egy a Senne folyó által határolt kis sziget volt, már csak az egyik innen nyíló utca neve őrzi, Rue de la Grande Ile avagy Groot Eiland.  Arra pedig, hogy itt volt Brüsszel történelmi bölcsője az itt elhelyezett 0 kilométerkő emlékeztet. Innen indult a város és innen indul napjainkban is.

 A sziget képe a kúttal. A háttérben a ma is látható Abbéság.

 A tér a kúttal az építéskor. A szög nagyjából megegyezik a két képnél.

 Végezetül pedig az elkészült csarnokban a kút.

 Az 1882-es megnyitása után hús piacként működött. Az épület a második világháborúban megsérült és 1977-ben véglegesen bezárták. Az 1980-as évek végén döntöttek felújításáról, nagyon vigyázva arra, hogy az eredeti kép ne változzon. Ami nagyrészt sikerült is, bár az akkor beszerelt szellőzőrendszer határozottan idegen az épülettől, sőt mi több, meglehetősen csúnya.

Az épület pincéjében várostörténeti kiállítás látható, illetve rendezvényekre ki is bérelhető a hangulatos boltíves tér.  Az első szinten oldalt turista információs iroda kapott helyett, illetve egy a renoválásokban és felújításokban segítséget nyújtó iroda. Középen bárok, kávézók asztalainál lehet megpihenni. Az első emelet modern és történeti kiállításoknak ad otthont. Minden hónap első vasárnapján vintage ruha vásárt tartanak az épületben, amely alkalmakkor egy kicsit megidéződik az épület múltja, ahogy kívül-belül benépesül a sok elárusító pulttal. 

Egy képeslap a régi időkből, amikor még forgalmas húspiac volt.

                                                                     A kép forrása: www.ecoles.cfwb.be

A séta folytatódik a következő részben.

Egy rendhagyó városnéző túrán vettem részt a minap és ennek élményeit szeretném összefoglalni az alábbi posztban.

A Brussels Greeters egy olyan önkéntesekből szerveződött csoport, amelynek célja, hogy a várost, amelyben élnek egy új szemszögből mutassák be az érdeklődőknek. Személyes tapasztalatuk , élményeik alapján. Sok olyan tagja van a szervezetnek, akik itt születtek,nőttek fel, de sokan csatlakoztak olyanok is akik csak később választották otthonuknak Belgiumot illetve Brüsszelt. Ami közös bennük, hogy szeretik ezt a sokszínű várost és szeretnék bemutatni másoknak is.

Itt Brüsszelben a szervezetnek több, mint 100 önkéntes tagja van és folyamatosan képezik magukat. Minden hónapban a Visit Brussel -s szervezésében továbbképzéseken , megbeszéléseken vesznek részt, ahol bővíthetik ismereteiket. 

Amikor az ember túrára jelentkezik akkor megadhatja, hogy mi az amely a legjobban érdekli mit szeretne látni Brüsszelből. Ez akár lehet , mint esetemben is, a város története, de tetszőleges periódust is ki lehet választani, népcsoportot vagy a gasztronómiát , kerületeket az éjszakai életet, tényleg bármit. Ennek alapján választják ki a legmegfelelőbb kísérőt, aki majd ezeket bemutatja. 

A vezetések három nyelven, franciául, hollandul vagy angolul lehetségesek. Illetve a jelentkezéskor ezen nyelvek közül lehet választani, de a vezetők több országból valóak, más nyelveken is beszélnek és tartanak vezetést. Például van magyar is köztük. 

Nekem az volt a tapasztalatom, hogy a jelentkezés könnyű és gördülékeny, mint ahogy a további kommunikáció is az volt. 

Robert, aki engem kalauzolt végig a városon, jó előre írt és pontosítottuk, hogy mit szeretnék látni. Pontos volt és óriási élmény volt vele a séta a folyamatosan szitáló eső ellenére. ( Ez utóbbi valahogy így volt rendjén, mégis csak Brüsszelben vagyunk, hogyan is érezhetném meg a város lelkét, ha nem esne?)

Rég nem voltam idegenvezetésen, nem tudom mennyi szokott lenni, de engem meglepett, hogy az átlagos séta 3-4 órás. Legalábbis amelyiket Robert vezet. Nekem most sajnos nem volt ennyi időm így csak a történelmi központot tudtuk megnézni mintegy bő két órában.

Nekem nagy élmény volt és biztos, hogy fogok még velük túrán részt venni.

Ha valaki más is szívessen kipróbálná ezt a megszokottnál sokkal személyesebb túrát akkor a honlapjuk itt található: http://www.greeters.be/index_eng.html

Végezetül egy kép Robertről. 

2011 óta élek Brüsszelben. Az első években nagyon idegen volt számomra a város. Nehezen találtam meg a helyemet, pedig nem ez volt az első külföldi ország ahol éltem.

Aztán szép lassan kezdtem megismerni Brüsszelt és egyre izgalmasabbá vált a sok eltérő kultúra találkozása, ebben az eleve többnyelvű országban. Történelem tanárként természetesen érdekelt Belgium múltja de külföldön élő magyarként a magyar-belga találkozási pontokat kezdtem el keresni. Ahogy egyre több embert ismertem meg, akik mindkét ország kultúrájához hozzá adtak, közelebb kerültem a belga kultúrához és otthonosabbá vált számomra a város.

Ezen a blogon keresztül (is) szeretném bemutatni a belga és magyar történelem közös személyeit a soknemzetiségű, színes városba ágyazva. Közelebb hozva a magyarokhoz a belga kultúrát illetve megismertetni a magyar egy szeletét. Elmesélni néhány közös (európai) fejezetet.

A téli szünet nálunk mindig rohanósan szokott telni. Végre itthon vagyunk és mindenkivel szeretnénk együtt lenni, minden kedvenc helyre elmenni, elmaradt dolgokat elintézni. Lehetőleg mindent, néhány nap alatt. Ismerős, ugye?

Nálam a "mindenképpen kell" listába egy kiállítás is bekerült most (megint).

A Magyar Nemzeti Múzeum, Utolsó felvonás című tárlata, amely a nem túl szerencsés sorsú  IV. Károly koronázását mutatja be. 
A szervezők a gyerekek számára is igyekeztek érdekessé tenni a kiállítást foglalkozásokkal. Nincs ajánlott  alsó korosztály, de szerintem nagyjából 10 éves kor alatt, még így is, kevésbé érdekfeszítő számukra.

Sok részlet tekinthető meg a koronázásról. Ruhák , amelyeket a magyar urak és hölgyek hordtak aznap. Szó esik róla, hogy mennyire nehéz volt a háború közepén, igen rövid határidővel a régi idők pompáját megidézve megrendezni az ünnepséget. A kiállítás végén pedig a nagy napról készült korabeli film tekinthető meg. 

Link: http://mnm.hu/hu/kiallitasok/utolso-felvonas 

Március 19-ig látogatható, ha esetleg most lecsúszna róla valaki. 

Ennek kapcsán szeretnék még néhány múzeumi programot ajánlani, amely élvezetes közös program lehet gyereknek, szülőnek egyaránt. Hátha belefér a szünidőbe (valamelyikbe, ha nem is pont a télibe).

A Műcsarnok minden hónapban szervez korcsoportokra bontottan művészpedagógiai foglalkozásokat. Ezeken római provinciákba repíti az időgép a résztvevőket, vagy éppen az udvari etikettel ismerkedhetnek. 

Az alábbi linken elérhetőek a pontos részletek:

http://www.mucsarnok.hu/hirek/hir.php?mid=eMDCE1wrvpnbnE

A NMN állandó kiállításai is érdekesek lehetnek, ha már van egy kis ismeretük a gyerekeknek. Mint például a Honfoglaláskori gyűjtemény.  (Azok akik részt vettek a Határtalan Történelem idei foglalkozásain, biztosan találkoznak olyan tárgyakkal, amelyekről beszélgettünk. http://mnm.hu/hu/gyujtemenyek/department-archaeology/honfoglalaskori-gyujtemeny)

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum kültéri kiállítása Kecelen, ugyancsak izgalmas lehet. Februárig csak csoportokat fogadnak, de utána már egyénileg is látogatható lesz a park. http://pintermuvek.hu/hadtechnikai-park/

Aki pedig Brüsszelben maradt vagy ott lenne inkább ideje múzeumba menni, annak is álljon itt egy ajánlás.

A Természettudomáyi Múzeumban a szünidőben a gyerekek paleontológusokká válhatnak egy foglalkozás idejére. Ősi lenyomatokat (fosszíliákat) és dinoszaurusz csontvázakat vizsgálhatnak. Részletek a linken: https://www.naturalsciences.be/en/museum/visits-and-activities/activities-detailed-fiches/1469

További ajánló következik, de addig is mindenkinek jó szórakozást. 

Nem tudom megmondani, hogy Brüsszelben, európai viszonylatban sok vagy kevés szobor van a köztereken. Nem is biztos, hogy ez így önmagában olyan érdekes. Az viszont, hogy van-e magyar vonatkozású ezek között, már annál inkább az lehet.

Mert bizony van. Nem is egy. Például a Bartók Béla szobra a Carrefour de l'Europe téren.

 Van egy kis tér a belvárosban a Gare Centrale közelében a Carrefour de l'Europe. Elég eldugott és talán nem is a legszebb, de ez nem is annyira számít. Sokkal inkább fontos az, hogy ott kapott helyett a magyar zeneszerző, zongoraművész Bartók Béla szobra.

Ahhoz, hogy Brüsszelben egy szobor felállításra kerüljön, hosszas engedélyezési procedúrán kell keresztülesnie. Minden a város vezetésében résztvevő érdekcsoportnak a beleegyezését kell hozzá adnia. A helyzet bonyolultságát mutatja, hogy mindezidáig csupán egy külföldi állam által adományozott emlékmű esetében történt meg ez a tejes egyetértés. Az 1995-ben felavatásra került Bartók Béla szobornál.

Miért pont ő?

Bartók Béla munkássága zeneszerzőként, zongoraművészként és népzene kutatóként is jelentős az egyetemes kultúrtörténelemben. A korabeli belga közönségnek is volt alkalma megismerkedni munkáival. Több alkalommal járt Belgiumban és Brüsszel mellett Antwerpenben is bemutatásra kerültek szerzeményei. Az 1938-ban megrendezett Bartók-est is nagy sikert aratott.

A zeneszerző így írt erről:

A levélben olvasható Gertler¹ – vonósnégyes adta elő darabjait.

Gertler azaz Gertler Endre hegedűművész.

Aki amellett, hogy tehetséges hegedűművész volt a kortárs zenei kultúra elkötelezett híve és értő előadója is. Pedagógus, filantróp és európer.

Ha már itt tartunk, akkor időzzünk egy kicsit el nála, mert érdemes.

Kettejük ismeretsége valamikor 1926 táján kezdődhetett (ebben az évben volt Gertler első koncertjei is Brüsszelben). Ekkor dolgozott először együtt az akkor 45 éves zeneszerző és a mindössze 19 éves hegedűművész(-nek készülő) Gertler.

Családjában nem volt ritka a művészi hajlam. Két testvére ugyancsak ilyen pályát választott. Gertler Pál festőművész lett Gertler Viktor pedig filmrendező (akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint például: A Noszthy fiú este Tóth Marival vagy Az Aranyember).

A három testvér:

 Endre miután tanulmányait Budapesten befejezte, Brüsszelben telepedett le és a fentiekben már említett, vonósnégyesét is itt alapította meg. Tehetségének és a zene iránti elkötelezettségének folyományaként gyorsan világhírnévre tett szert.

Két plakát a Gertler-vonósnégyes koncertjeiről. A második éppen egy kortárs magyar zeneszerzőkből összeállított estről. 

Célja nem csupán a magyar kortárs zene megismertetése volt. A magyar közönség számára is igyekezett az európai friss zeneszerzőket bemutatni. Személyes barátság fűzte Bartók mellett például Stravinskyhoz² is. Budapesten az ő előadásban csendült fel először (nagyközönség előtt) 1948-ban Alban Berg³ Hegedűversenye.

A Zenei Szemlében megjelent kritika, így indult az estről: "Igen hálásak vagyunk Gertler Endrének, ennek a rendkívül intelligens és talentumos művésznek, hogy megismertetett bennünket Alban Berg hegedűversenyével." ⁴

1940-től tanára volt a Chapelle Musicale Reine Elisabeth-nek de tanított a kölni és hannoveri Zeneművészeti Főiskolán is. Uccle-ben az otthonában is létrehozott egy iskolát. Magyarországon pedig a háború után a Bartók Szeminárium vendégprofesszoraként igyekezett tudását és tapasztalatait átadni.

Gertler Endre tanítványaival:

Több neves nemzetközi zenei zsűri tagja volt, többek között Londonban és Olaszországban. ( Az alábbi linken ezek listája elérhető: http://users.skynet.be/fa301800/agsite/agnewnotes.html)

A második világháborút követően Brüsszelben egy szervezetet hozott létre, melynek célja a háború utáni Magyarország megsegítése volt. Olyan nagy nevek álltak mellé, mint Stravinsky vagy Milhaud⁵. A belga-magyar egyesületen keresztül nagy mennyiségben érkezett hazánkba pénz és gyógyszer klinikák számára.

                                              Kép a Gertler-vonósnégyesről az 1930-as évekből.

Élete végéig aktív részese volt a kulturális életnek mind Magyarországon mind pedig Brüsszelben. Előadott és tanított( például André Rieu⁶-t).

Nincs róla forrásom, de azt sejtem, hogy nagy szerepe lehetett a Bartók szobor elfogadtatásában is. És itt egy másik válasz is, az elején feltett "Miért?"-re. Tehát miért is pont Bartók Béla szobor? Mert munkássága zeneszerzőként és népzene kutatóként világviszonylatban is jelentős volt. Mert zongoraművészként is kiemelkedőt alkotott. Mert élt Brüsszelben egy Andre Gertler, azaz Gertler Endre, aki fontosnak érezte az európai kortárs zenei kultúra terjesztése mellett magyar gyökereit és nem utolsó sorban Bartók Béla életművét?

A Bartók szobor 1995-ös felavatását még megélte. A képen Göncz Árpáddal, az akkori magyar köztársasági elnökkel látható.

1998-ban hunyt el 90 éves korában.

 Van egy kis tér a belvárosban a Gare Centrale közelében a Carrefour de l'Europe. Elég eldugott és talán nem is a legszebb, de nem ez a fontos, hanem az ott álló Bartók Béla szobor. Akire méltán lehetünk büszkék. És ha arra járunk, akkor most már Gertler Endre is jusson eszünkbe, mert rá is méltán lehetünk büszkék.

A Bartók Béla szobor napjainkban:

Ha valaki meglátogatná:

https://www.google.be/maps/place/Carrefour+de+l'Europe,+1000+Bruxelles/@50.846013,4.3540689,17z/data=!3m1!4b1!4m5!3m4!1s0x47c3c47fba3d16ad:0xb37bb335f35b084d!8m2!3d50.8460096!4d4.3562576?hl=hu

Végezetül egy felvétel, amelyen Gertler Endre hegedül: https://www.youtube.com/watch?v=B5FKE6D_LF0

FORRÁSOK:

http://lfze.hu/hu/nagy-elodok/-/asset_publisher/HVHn5fqOrfp7/content/gertler-endre/10192;jsessionid=A478B3BAAD28826F1BA419451B815B2C

https://www.youtube.com/watch?v=B5FKE6D_LF0

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gertler_Endre

http://users.skynet.be/fa301800/agsite/agnewpremierepartiepedagogue.html

http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=2399