2017 márciusában az 1848/1849-es magyar forradalom és szabadságharcra emlékezve szerveztem egy sétát Brüsszelben az itt élő magyar családoknak. Ennek kapcsán szeretném bemutatni röviden a külföldön (Brüsszelben) élő  magyar családok lehetőségeit a nemzeti ünnepek megtartására és a Határtalan történelem sétáját.

Az ünneplés lehetőségei Magyarországon

  Magyarországon számos lehetőség adott. Ha nagyon nem akar az ember vele külön foglalkozni "le lehet tudni" az iskolai kötelezővel. A tanintézményekben biztosan vannak megemlékezések, történelem órán fognak róla tanulni a gyerekek és egyes ünnepek irodalom órán is újra előkerülnek.

A nemzeti ünnepeken állami megemlékezések vannak országszerte.

Emellett számos rendezvény is szokott lenni gyerekeknek, családoknak, például a múzeumok szervezésében. Ezeken általában lehetőség van arra, hogy érdekes foglalkozásokon keresztül kerüljenek a gyerekek közelebbi kapcsolatba a múlt eseményeivel.

És persze nem lehet elfelejteni a családot, amelynek fontos szerepe van. Hogy a szülők mit mesélnek a gyerekeiknek az adott ünnepről. Mesélnek-e róla? Fontos-e ez számukra? Lényeges, mert bár ismeretet az iskola által enélkül is szereznek a fiatalok, de közelebbivé így válhat az ünnep.

Tehát, sok lehetőség adott, bár ennek ellenére az látható a Nemzeti Örökség Intézet 2014-es felmérése alapján (is), hogy vannak ezzel problémák Magyarországon. (Az alábbi linken elérhető a felmérés eredménye http://nori.gov.hu/content/media/www/mediastore/0/845/1270.pdf.) Igazán nehézséget ez mégis külföldön élve okoz.

Brüsszel

 Mert mi a helyzet a külföldön élő magyarokkal? Azokkal a gyerekekkel akik egy másik országban járnak tanintézményekben, amelyekben a magyarországi nemzeti ünnepek nem ismertek, nem ünnepeltek és nem is szabad napok. Azokkal a családokkal, akik számára fontos a magyarságtudat és ennek átadása gyermekeik számára, éljenek bárhol a világban. 

Mivel én Brüsszelben élek, az itteni helyzetet tudom csupán áttekinteni és bemutatni. (Bár gyanítom, hogy az alap problémák hasonlók lehetnek világszerte.) Bővebben mesélve a Határtalan történelem családos sétájáról és annak tapasztalatairól.

Külföldön a szülőknek és a családoknak van a legnagyobb szerepe a magyar identitás, hagyományok átadásában és a nemzeti ünnepek megtartásában. Az iskolára (vagy óvodára) kisebb mértékben számíthatnak vagy egyáltalán nem. 

 Itt Brüsszelben viszonylag szerencsés a helyzet, mert a szülők (legalábbis egy része )választhatnak, hogy  gyermeküket az Európai Iskolába íratják (amennyiben legalább az egyik szülő EU intézményben dolgozik), amelynek van magyar szekciója, vagy a belga rendszerben lévő iskolák valamelyikébe. Bár a kettőben közös, hogy egyikben sincs magyar történelem oktatás, amely a magyar szekció esetében inkább tekinthető komoly hiányosságnak, mint a belga iskolákban. 

Az Európai Iskola magyar szekciójában a fő tárgyakat magyarul oktatják. Magyarországon az itt szerzett érettségi nagyjából annyira elfogadott, mint a belga iskola által adott. Mint ahogy azt már korábban említettem külön magyar történelem óra nincs, közös történelem tankönyvből tanulnak a szekciók, amely a nemzeti ünnepekre nem koncentrál. Emellett minden szekciónak lehetősége van a saját nemzeti ünnepeit megünnepelni, vigyázva hogy senki nemzeti érzékenységét ne sértse az (jelentsen ez bármit). Az osztályfőnöki órákon lehet foglalkozni pluszban a nemzeti ünnepekkel, amit meg is szoktak tenni a tanárok. Idén például az alsósok dupla óra keretében tanultak március 15-ről.

A belga iskolákkal ebből a szempontból felesleges foglalkozni.

Magán tanárokon, szervezeteken keresztül is lehetőség van a plusz tanulásra, ilyen például az általam létrehozott Határtalan történelem is, amelynek a foglalkozásain előkerülnek a nemzeti ünnepek. 

A Brüsszelben lévő magyar intézmények tekintetében két lehetőség van.

Az egyik a Balassi Intézet - a Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálata - amely megemlékezéseket szokott szervezni vagy azoknak helyet ad. Ezek főként a felnőtt korosztálynak szólnak, bár nem kizárólagosan. Például 2016-ban az Európai Iskola magyar szekciós felsőseinek külön órát szerveztek az októberi forradalom kapcsán. Erre én is meghívást kaptam és egy itt élő '56-os forradalmár társaságában - Keszei Imrével - beszélgettünk a gyerekekkel a forradalom eseményeiről.

A Magyar Ház a másik intézmény, amely nagyon sokat tesz a magyar múlt és hagyományok ápolása terén. Minden évben szerveznek megemlékezést a nemzeti ünnepek kapcsán, családoknak is. Idén a március 15-i ünnepi sétánk végén, a Magyar Ház Könyvtára adott otthont a kis csapatnak. 

Tehát ezek a lehetőségek adottak jelenleg Brüsszelben, ha valaki szeretné megünnepeli valamely magyar nemzeti ünnepet. 

 A séta

   A séta szervezése kapcsán a legfontosabb szempontok a színvonalas és élménydús ismeretátadás volt. A közös megemlékezés. Egy olyan esemény szervezése, amely felkelti a gyerekek érdeklődését és nem egy anyu/apu által kiosztott kötelező pentencia lesz. 

A nem EU-s iskolába járó gyerekeknek idén a Magyar Ház által szervezett megemlékezésen túl (http://magyarhazbrusszel.blogspot.be/2017/03/meghivo-szeretettel-meghivjuk-ont.html), nem volt lehetősége a közös megemlékezésre. 

  A találkozási pont és a séta kiindulóhelye az a ház volt, ahol Kossuth  Lajos édesanyja a legtovább lakott Brüsszeli emigrációja során (aki egyébként itt is hunyt el, lásd korábbi bejegyzés a blogon: http://htori.blog.hu/2017/04/01/kossuth_laszlone ). Innen sétáltunk el a Magyar Házig, ahol egy közös tablót készítettünk a gyerekkel.  

A séta a március 15-t megelőző vasárnap volt és a tervezett egy órát jóval túllépte (ami nem mindenkinek volt szerencsés, ezt legközelebb jobban kell tervezni). A részvétel ingyenes volt. Mivel az elején egy kicsit bizonytalan voltam a megfelelő létszámot illetően, kevéssé volt meghirdetve. Végül 12 család vett rajta részt egy vagy több gyerekkel (az érdeklődés nagyobb számú volt). Sokkal nagyobb csoportot már nehéz lett volna foglalkoztatni és egyben tartani, így viszont még működött. A családok lelkesek és nyitottak voltak. A gyerekek, akik részt vettek mind a belga iskolai rendszerben tanulnak, de többségük a magyar nyelv és irodalmat és/vagy a történelmet valamilyen magán óra keretében emellett tanulja. A jelentkezők, de végül el nem jöttek között volt olyan, aki EU-s iskolába jár, de nem a magyar szekcióba.

Útközben több megálló is volt, amelyek a forradalom állomásait és az események menetét  jelképezték. Az első egy kávézó teraszán volt, amely a Pilvax kávéházat hivatott megszemélyesíteni. Itt, az éppen csak ébredező gyér belga közönségnek a szülőkkel együtt elszavaltuk a Nemzeti dal egy részét. (Ez egyébként nem volt tervezett, spontán ötlete volt az egyik anyukának és a gyerekek nagyon élvezték) Majd ahogy haladtunk tovább, a gyerekek megismerkedtek a márciusi ifjakkal, a 12 ponttal, a magyar kormány tagjaival. Közben szaladgálhattak, kérdezhettek, a hangulat fesztelen volt. Minden játékban benne voltak. Végül a Magyar Ház Könyvtárában összefoglaltuk az eseményeket és azokat a képeket felragasztottuk egy tablóra, amelyeket ők fontosnak éreztek a forradalommal kapcsolatban. 

A résztvevő gyerekek korosztálya nagyon vegyes volt 4-től 12 évesig. Ez az elején egy kis fejtörést is okozott, hogy hogyan is lehet ennyire eltérő korosztályú gyerekeket majd lekötni. A különféle tudásszintekről már nem is beszélve. Végül ez úgy alakult, hogy a kisebbek ezt egyfajta kalandnak tekintették inkább és játszottak a nagyobbak pedig inkább kérdeztek. Vittem színezőt is és szöveges feladvány is volt. A visszajelzések alapján jól érezték magukat és még a legkisebbekben is megmaradt egy-egy név és esemény. Ezek majd szépen a helyükre kerülnek később. Volt olyan 5 éves, aki lefekvés előtt a Nemzeti dalt-t kérte a mese helyett. Ami pedig külön nagy öröm volt számomra, hogy a szülők számára is informális volt és élményt nyújtott a program.

  A jelentkezők nagy száma és a résztvevők lelkesedése kapcsán azt tapasztaltam, hogy az ilyen programokra, az ünnepekhez köthetően nagy szükség van.  A séta sikere visszaigazolás volt számomra, hogy ilyenekre szükség van és így a jövőben is tervezem hasonló megemlékezések megszervezését.

Végezetül a közös tabló fotója, amit a gyerekek csináltak.